Mehetnékem van

Mehetnékem van,

mehetnékem karjaidba...

Mehetnékem van,

mehetnékem más világba...

De csakis veled, 

nem nélküled...

De csak ha lehet,

s megengeded...

Mehetnékem van, 

mehetnékem el messzire...

Mehetnékem van, 

mehetnékem, még mennyire...

De csakis messze,

fenyvesekbe...

De csakis veled,

igen, Veled!

Látom...

Látom a fájdalmat szemedben,

mikor tekinteted rám rebben.

Látom, hogy küzdesz magaddal,

mit rontottál el szavaddal.

Látom, hogy csak szenvedsz miattam,

mindig elmenekülsz riadtan.

Látom, úgysem menne nekem,

lassan könnybe lábad szemem.

Látom, hiába minden tettem,

végül is csak magányos lettem.

Látom, te is próbálkoztál,

szívembe vonzalmat lopjál.

Látom, hogy ez talán sikerült,

végül minden titkom kiderül?

Látom, te tán még nem tudod,

s tétlenségemet már unod.

De légy türelmes még egy kicsit!

Tényleg csak néhány hét a limit,

és veszem bátorságomat,

beszélgetek veled sokat.

Kezdeményezés

Nem elég még a tétlenségből,

ok nélküli féltékenységből?

Nekem nagyon elegem van,

kimutatom álcázatlan.

Én már unom, s lépni fogok,

nem leszek hallgatag, konok.

Odasétálok majd melléd,

átlépek egy fontos mezsgyét.

Beszédbe elegyedünk,

félelmet elfeledünk.

Hamar ráveszem magam,

megfogadom e szavam!

Papírrepülő

Papírrepülőt fúj a szél,

remélem, hogy  hozzád elér.

Mindazt, mit útja során lát,

ruházza látványát mind rád.

Halovány emléked viszi,

akadályon végigviszi.

Adj új, friss, szép emlékeket,

neked adom enyémeket.

Majd ha a repülő leszáll,

sok-sok félelmem szerteszáll.

Már biztonságban tudhatlak,

majd hozzám visszajuttatlak.

Álmodozás

Téged várlak,

téged vágylak,

Téged nézlek,

szemeid szépek.

Te vagy álmom,

Te vagy párom,

Te vagy minden,

az én kincsem!

Mindig rád gondolok,

lehetnénk boldogok?

Minden csak rólad szól,

minden kimondott szó.

Veled mindig jó,

nem kell már több szó.

Veled jól vagyok,

Veled maradok.

Melletted akarok lenni,

szívem magadéba csenni.

Melletted akarok élni,

többé semmitől sem félni.

Hagyjuk...

Mire vártál eddig?

Értelmüket vesztik 

kimondott mondatok,

álmok, hol voltatok?

Szerintem inkább hagyjuk.

A dolgot polcra rakjuk,

éljük saját életünk,

álmunkból felébredünk.

Engem nem érdekel tovább.

Ennél nem lehetsz tétovább,

mint elmúlt időkben voltál.

Állandóan álmodoztál.

Nincs több álom, nincsen több remény.

Nos, bánod már? Ó, te kis szegény!

De ébredj fel tündérmeséből,

Itt már nincsen szó többé szépről!

Várom, hogy lássalak...

Két hét nélküled.

Két szív: én megjártam a mélyüket.

De mégsem tudom, hogy döntsek!

Tűrjem,, egy nap lelkemre törtek?

És legyek veled

úgy, hogy szívem kelepcében reked? 

Ignoráljalak?

Nem várom, hogy traktáljalak.

Súlyos dolog előtt állok:

akárhogy döntök, nagy a zálog.

Én gondolkodtam.

Közben magadat szívembe loptad.

Kedvellek, hát mi tagadás:

ez számomra hatalmas csapás.

Ne mondd, hogy soha!

A sors nem midig ilyen mostoha.

S midőn a nap ismét felkel,

Lemosolyog rád sok szép reggel.

Én adok esélyt,

hogy kiélhesd ezt az őrült szeszélyt.

De hagyjunk fel barbársággal,

induljunk hát csak barátsággal! :)

A versem Ádámhoz... :)